A gellénházi önálló lelkészség megalapítását Pehm József zalaegerszegi apátságplébános kezdeményezte 1927-ben. Ekkor Gellénháza a nagylengyeli, Lickó és Vadamos a zalatárnoki plébániához tartozott. Az új lelkészség csak 1938 március 20-án jött létre, de a templom előkészítését már 1933-ban megkezdték, amikor Hóman Bálint vallás- és közoktatási miniszter megadta az engedélyt az építéshez a gyűjtésre. A gyűjtés elindítója Tornyos József rédicsi plébános a község szülötte volt. A templom építéséhez szükséges ingatlanokat Császár Józsefné és Tornyos Istvánné adományozta. Gellénházáról két-háromfős csoportok járták a környező községeket, városokat, hogy a szükséges pénzt összegyűjtsék. Volt olyan tél, amikor 3200 pengőt gyűjtöttek. A templom alapkövét 1937. október 24-én tették le, majd megkezdődött az építés. A terveket Antal Dezső budapesti építész készítette, kivitelezését Zsolnai Mihály sárvári építőmester végezte. A templom a göcseji népi építészet és a román stílus jegyeit is magában hordozza. A templomot Grősz József szombathelyi püspök 1938. december 20-án Szent István tiszteletére szentelte fel. Az épületet 1980-81-ben felújították, amikor a homlokzat és a hátsó rész kivételével teljesen újjáépítették. A szentélyt egy fallal elválasztották, majd elé került az új oltár. A falon lévő freskót és a stáció képeit Závori Zoltán egyetemi tanár, festőművész festette. A templom eredetileg torony nélkül épült, ennek építésére 2006-ban került sor. A templom a megye egyik legnagyobb befogadóképességű temploma, eredetileg- a felújítás előtt- több mint 1000 fő befogadására volt alkalmas.
/Részletes történet Sallay Zoltán „A gellénházi templom” címmel 2006-ban megjelent könyvében olvasható/